Planck, Max Karl Ernst Ludvig (1858-1947)

Német fizikus. 1879-ben a termodinamika témaköréből doktorált. 1918-ban fizikai Nobel-díjat kapott munkásságáért, melyben kifejtette: az atomok energia leadása és felvétele nem folytonos, hanem az energia legkisebb mennyisége (kvantum) ill. annak egész számú többszöröse nyelődik el ill. sugárzódik ki. Kiemelkedő tudományos munkássága mellett rendkívüli pedagógusegyéniség is volt. 1916 és 1932 között írta meg az "Einführung in die Theoretische Physik" című ötkötetes művét, mely bepillantást enged kiváló nevelőmunkájába is. Bár magánéletét tragédiák sorozata kísérte, pályájáról mégis így írt: "...a külvilág, mint valami tőlünk független és velünk szemben álló abszolút dolog létezik. Azok után a törvények után kutatni amelyek erre az abszolutumra érvényesek, számomra a legszebb tudományos életfelfogásnak tűnt." Munkássága a modern atomelmélet kiindulópontját és egyben alapját képezte.

vissza a nyitó oldalra

vissza az abc-hez