9.12. Az emelt szintű kémia szóbeli vizsga értékelése
Értékelési szempontok Maximális pontszám
1. kérdés a) Tartalmi helyesség 15 pont
b) Előadásmód, logikai helyesség 5 pont
2. kérdés a) A kísérlet elvégzése, illetve a várható tapasztalatok megadása 5 pont
b) A kísérlet elemzése 5 pont
3. kérdés a) A probléma megoldásához szükséges elmélet ismerete 5 pont
b) A probléma megoldása 5 pont
Szakmai nyelvezet, a mértékegységek, a jelrendszer helyes használata 5 pont
A segédeszközök szakszerű használata 5 pont
Maximálisan elérhető összes pontszám 50 pont
Az értékelési szempontok értelmezését az emelt szintű vizsga IV. tételének példáján vizsgáljuk meg.
Az 1. kérdésben az első és másodrendű kémiai kötések jellemzését kell megtenni, szerves és szervetlen példák segítségével.
A tartalmi helyesség 15 pontjának megszerzéséhez szükséges legfontosabb tartalmi elemek a következők:
Ismertetni kell a három elsőrendű kötés (kovalens, ionos, fémes) fogalmát, kialakulásának feltételeit. Jellemezni kell a kötések erősségét. A kovalens kötés jellemzése kapcsán több szempont vizsgálata is elvárható (a kötés létrejötte, polaritása, delokalizáció, a kovalens vegyérték és a vegyértékelektronok száma közötti összefüggés). A kötésekre felsorolt példák itt a kialakulás feltételeinek megértését jelzik.
A molekulák között kialakuló másodrendű kölcsönhatások (diszperziós, dipól-dipól, H-kötés) jellemzése, a molekulák (illetve kötések) polaritásából kiindulva. A hidrogénkötés kialakulásának feltételei. A másodrendű kölcsönhatások erősségének jellemzése, az elsőrendű kötések energiájához, illetve egymáshoz képest. A másodrendű kölcsönhatásokra bemutatott példák között feltétlenül szerepelni kell szerves példának is.
A tételnek nem témája a halmazállapotok és kristályrács-típusok jellemzése. Az ezekre való utalás természetesen nem probléma, különösen nem, ha a kötések következményeként utal a vizsgázó az eltérő halmazállapotokra, rácstípusokra illetve az ezekből adódó fizikai tulajdonságokra. (Pl. az elsőrendű kötések erősségét jól jellemzi, hogy az ionrácsos, atomrácsos, fémrácsos anyagok normál körülmények között általában szilárd halmazállapotúak. A molekularácsos anyagok „másodrendű” kölcsönhatását jelzik a különböző halmazállapotok is.) Az a vizsgázó, aki az ilyen következményeit is ismerteti a kötéseknek, az nem csupán definíció szinten ismeri a kémiai fogalmakat, hanem azokat összefüggéseiben is látja.
A rácstípusokról nem szükséges beszélni, az viszont hiba, ha a kovalens kötést a vizsgázó kizárólag molekulákhoz köti. Az összetett ionok és atomrácsos anyagok említése követelményként fogalmazható meg.
Ha a vizsgázó a leglényegesebb elemek (a három elsőrendű kötés és 3 másodrendű kölcsönhatás felsorolása, lényegének megfogalmazása) közül valamit kihagy, vagy hibát ejt, az pontlevonással jár. A 15 pont akkor sem adható meg, ha rákérdezés után ezt pótolja vagy helyesbíti. Ha csak ennyiből áll a tétel ismertetése, akkor maximum 9 pont adható a felelőnek. Ha a részletesebb jellemzésbe vagy a példák felsorolásába csúszik hiba, a vizsgázó azt pontveszteség nélkül javíthatja (ha kell, erre a vizsgáztatók kérdezzenek rá).
A hibák (rossz megfogalmazások, a helytelen példák) természetesen pontlevonással járnak.
Az 1. kérdésnél az előadásmódot, logikai helyességet 5 ponttal értékelhetjük. A tartalomnál megszerzett 15 pontból nem feltétlenül adódik ennek az 5 pontnak a megszerzése. A vizsgázó tudhatja az összes, a tételhez kapcsolódó ismeretet, ha a tétel felépítése rendezetlen, az előadásmód kapkodó, nem jár az 5 pont.
Akkor sem jár a maximális pont, ha a vizsgázó – egyébként helyes – megállapításait a vizsgáztatók pontosító, vagy rávezető kérdéseivel tette meg. Ugyanakkor megadható az 5 pont, ha a vizsgázó összefüggően, logikus rendbe szedve adja elő ismereteit, de azok közé hiba csúszott (pl. rossz definíció vagy rákérdezésre is hidrogénkötést rendel a HCl-hoz) hiszen az előző résznél ezért már levontunk pontot.
A 2. kérdés kapcsán 5 pont szerezhető a kísérlet elvégzésével (vagy a várható tapasztalatok megadásával). Szintén 5 pont adható a kísérlet helyes elemzéséért.
A IV. tételben a feladat a következő: „A tálcán lévő anyagok felhasználásával állítson elő kémcsőben hidrogén- és oxigéngázt! Írja fel a lejátszódó reakciók egyenletét!” (A tálcán cinkpor, kálium-permanganát, mangán-dioxid, híg sósav (2 mol/dm3) és hidrogén-peroxid-oldat található.)
Ha mindkét gázt elő tudja állítani a vizsgázó, akkor 5 pontot kap. A hidrogén előállítása 2 pont, az oxigéné 3 pontot ér.
A kísérlet elemzésének 5 pontja ebben a feladatban a két lejátszódó reakció egyenletének felírását jelenti. A hidrogén előállításánál – módszertől függetlenül – elegendő csupán az ionegyenlet felírása. Amennyiben a sztöchiometriai egyenletet írja a vizsgázó, vagy a HCl-dal, vagy a H2SO4-val kell jelölni a folyamatot. A hidrogén-peroxid bomlását kell csupán jelölni, amennyiben a vizsgázó a mangán-dioxid katalizáló hatásával állította elő az oxigén-gázt. A többi előállítás esetében lényegesen nehezebb az egyenletek felírása, különösen akkor, ha a kálium-permanganát hevítésének egyenletét kell jelölni. A hidrogén előállításának egyenlete 2 pont, az oxigéné 3 pont. Együtthatók tévesztésekor pontlevonás jár.
A 3. kérdésnél a probléma megoldásához szükséges elmélet ismeretével 5 pont, megoldásával szintén 5 pont szerezhető.
A IV. tétel 3. kérdése: „Mi okozza a maltóz és szacharóz redukáló tulajdonsága közti különbséget?”
A probléma megoldásához szükséges tudni a glikozid-kötés fogalmát, a két molekula diszacharid jellegét, a kapcsolódó monoszacharidok kötését (ezeket helyettesíti a diszacharidok képletének tudása), és hogy a redukáló tulajdonságot a vizes oldatban megjelenő formil-csoport okozza. Ezen információk tudása 5 pontot ér. A másik 5 pont azért jár, hogy a vizsgázó tudja, hogy a maltóz redukál, a szacharóz viszont nem.
Ennél a feladatnál valószínűsíthető, hogy könnyebb a „probléma megoldása” (hiszen biológiából is tanulják ezt), mint annak magyarázata. A 10 pont viszont csak a magyarázattal együtt jár.
A részkérdéseknél összesen 40 pont szerezhető, további 10 pont a tétel kifejtésének összbenyomása alapján ítélhető meg.
A szakmai nyelvezet, a mértékegységek, a jelrendszer helyes használata 5 ponttal jutalmazható.
A segédeszközök szakszerű használata szintén 5 pontra értékelhető. Az itt megszerzett pontok tulajdonképpen a függvénytáblázat és a laboreszközök használatának megítéléséről szólnak.
A IV. tétel kifejtésénél nem feltétlenül kell a függvénytáblázatot használni, de a kötések jellemzésénél szükség lehet az elektronegativitási értékek vagy éppen a kötési erősségek kikeresésére. A redoxi-potenciálokat tartalmazó táblázat oxidációs és redukciós folyamatai szintén jól használhatók a nehezebb oxigén előállítási egyenletek felírásánál.
A laboreszközök helyes használata – mivel a tétel során szükséges a kísérlet elvégzése – ennél a tételnél értékelhető. Mivel a szóbelin csak egyszerű kémcsőreakciók elvégzése a feladat, így csupán minimális képet kaphatunk a jelöltek laboratóriumi jártasságáról. Az mindenesetre árulkodó lehet, ha a jelölt a borszeszégőt nem tudja begyújtani, vagy melegítés közben rendszeresen maga felé fordítja a kémcső száját. Ekkor ne adjuk meg az 5 pontot. Az ügyetlenkedések (félreöntés …) megítélésénél vegyük persze figyelembe a vizsgadrukk okozta izgatottságot is.
Amennyiben a tárgyi segédeszközök használata nélkül oldotta meg jól a feladatát, akkor is jár az 5 pont.